A kék-fehérek az eddig lejátszott négy fordulóban három győzelmet és egy vereséget - azt is az első körben, a bajnok DVSC otthonában szenvedték el - könyvelhetnek el, a tabellán pedig a negyedik helyen állnak. Messze még a vége, ez is igaz, de az eddigiekre valóban nem lehet panasz.

Dajka László vezetőedző egyelőre nem győzi nyilatkozni - szombaton is megkérdezte tőle az egyik kolléga -, hogy ő sem számított ilyen kezdésre. Az FTC elleni 3-2-es sikeren túl, ennek a sorozatnak a legjobb összecsapását hozta a szombati mérkőzés. Tényleg nem kívánjuk túlértékelni sem a győzelmet, sem pedig a játékot, de a találkozó összhatása az, ami miatt most hadd ne fukarkodjunk a dicsérő jelzőkkel. Ennek a „kellékei“ pedig nem mások, mint a közönség (9000 néző), a hangulat, s persze a játék, a gólok, no meg az izgalmak - ahogy tegnapi tudósításunkban is jeleztük már.

Olyan, amilyen a magyar futball, de a néző itthon is arra vágyik, hogy szórakozásra leljen, ha kimegy a stadionba. És hát, óhatatlanul összehasonlít, amit napjainkban már hadd ne rójon fel senki a számára: 2005-öt írunk, s ebben a hihetetlen információdömpingben, valljuk be, meg is teheti. Választék ugyanis bőven akad, hogy jó meccset láthasson, s ha valaki most azt kérdi, ez miként jön ide, egyszerű a válasz. Oly kevés az alkalom, hogy honi stadionban hasonlót tapasztaljon, s ezért kellenek az olyan találkozók, mint a szombati volt. Volt ritmusa, lendülete a játéknak - a ZTE részéről több ötlet is szorult bele -, vagy ha így tetszik, akciódús periódusa volt a találkozónak az első félidő. Ami viszont nem tetszett - s ez is a ZTE-re vonatkozik -, hogy a második 45 percre visszafogott lett a játéka. Kevesebbet kockáztatott, valamiért nem mert úgy játszani, mint előtte tette. Márpedig a közönséget megtartani, kicsalogatni a stadionba csakis a korábbi produkcióval lehet. Megkockáztatom: függetlenül az eredménytől, bár vitán felül áll: ez az elsődleges szempont. Mégis, ha a néző emlékezetében semmi nem marad meg (egy csel, egy fineszes átadás, bármi, ami ennek a játéknak a szépsége), úgy érdektelenné válik számára az egész.

De visszatérve a második félidőhöz, természetesen megkérdeztük Dajka Lászlót: tudatosan adta-e át a területet csapata az ellenfélnek. „Szó sem volt szándékosságról, inkább arról, hogy az FTC kockáztatni kényszerült, ami érthető volt a részéről. Azért így is kialakítottunk létszámfölényes kontrákat, más kérdés, hogy nem tudtuk értékesíteni ezeket a lehetőségeket.“ Szóval, ha megfogalmazható némi kritika, csak ennyi lehet. Illetve, a kritikán túl, ez inkább mégis egy észrevétel, mondjuk úgy, kintről, az oldalvonalakon túlról. Higgyék el, ha csak átvitt értelemben, de ez is még mindig a pálya egyik (fontos) tartozéka...

A ZTE játékosainak teljesítményére döntően a pozitív jelzők érvényesek, persze hiba nélküli játékos vagy játék nem létezik.

A bajnokságban három hét szünet lesz, a ZTE legközelebb szeptember 10-én Nagyatádon Magyar Kupa-mérkőzést játszik, majd 17-én Kispesten bajnoki találkozón lép pályára.