Az még a lyukas fenekű magyar futballban is nagy bravúr, ha egy csapat csaknem ötszázmilliós tartozást halmoz fel - vagy mégsem? A Zalaegerszeg együttesét működtető részvénytársaság 470 milliós "sárral" küzd e pillanatban, s noha jelenlegi vezetője, Tóth Géza szerint "nagy terhekkel hánykolódunk a viharos tengeren", a Magyar Labdarúgó Liga ügyvezető igazgatója, Villás Károly amondó: nem kezelhetetlen a helyzet. Mindenesetre a direktor szomorúan állapítja meg: "Általánosságban még mindig többet költenek a klubok, mint amennyire fedezetük van." Helyben vagyunk.
Kis hazánk úgynevezett élvonalbeli labdarúgásában - klubvezetők szinte egybehangzó vélekedése következik - "egy-két" egylet áll stabilan; az "egy" a nyereségesnek mondott Debrecen, a "kettőn" már alaposan el kell gondolkodni. Biztosan nem filózhatunk ellenben a ZTE-n, amely - úgy tetszik - nem kis árat fizetett azért, hogy 2002-ben bajnok legyen. Legalábbis ezt mondja Tóth, aki megkeresésünkkor - mindenekelőtt - leszögezi: sarat dobálni semmiképpen nem fog.
- Normális ember nem vállal el ilyen feladatot - kezdi a magát válságmenedzsernek nevező zalaegerszegi elnök. - Amúgy pedig nem kell "csodákat" keresni a tetemes adósság hátterében: főként a szerződéskötésekből fakadó pénzekből, továbbá a bérjellegű kifizetésekből halmozódott fel ez az összeg. Maga az örökölt ösztönző rendszer sem volt szerencsés; mást ne mondjak, a magas alapfizetésért gyakorlatilag semmit sem kellett tenni. Esetenként pedig, finoman fogalmazva is, túlzott mértéket öltöttek a járandóságok. Nagyon sok pénzbe került, hogy két esztendeje az NB I élén végezzünk...
Na de ennyibe? Mert addig talán rendben van, hogy egy klubvezetőség - szép célt maga elé tűzve - komoly csapatot akar építeni, s Keneseitől Urbánig kedvére igazolja az itthoni "sztárokat", ám közgazdasági diploma nélkül is világos: a bevételeknek legalábbis fedezniük kell a kiadásokat a normális működéshez. Ebből kiindulva két eset lehetséges: vagy optimistán tervezték a jövőt, vagy túlságosan nagy terhet vállaltak Egerszegen.
- Az előbbi felvetésben ott a válasz - reflektál Tóth -, vagyis: túl nagy terhet vállaltak. Nem a körültekintés jellemezte azt az időszakot, de a magam részéről nem a múlt érdekel, hanem a jövő. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy ha egyértelmű lenne a megoldás, akkor varázsló lennék. Minthogy nem vagyok az, csak a költségcsökkentés vezethet eredményre, persze az ésszerűség határáig. Legfőképpen a munkavállalók béreit érinti a takarékosság, és elhiheti, nem könnyű ilyesmikről tárgyalni. A nehéz helyzetben muszáj pluszforrást találnom az önkormányzaton és a névadó szponzoron kívül; remélem, sikerül azokat a cégeket a csapat mögé sorakoztatni, amelyek megyei kötődésűek, s amelyek az utóbbi időben nem jelentek meg a klubnál.
Kérdeztük volna Lang Józsefet, az rt. korábbi elnökét is, akinek regnálása alatt jött össze a 470 millió jelentős része, de ő nem kívánt nyilatkozni. Nyilván úgy gondolta: nem tartozik elszámolással. (Langot rövid időre Nagy Ferenc követte a poszton: a garnitúra volt menedzsere - az rt. igazgatóságával együtt - azt követően mondott le, hogy a helyi önkormányzat október 7-én harmincmillió forintos gyorssegélyben részesítette a klubot; Tóth Gézát ekkor nevezték ki az újonnan felálló vezetőség első emberévé.)
Érdekesség, hogy Tóth két év után tért vissza az egylethez; akkor ügyvezető igazgatóként dolgozott, így minimum adja magát az a kérdés: miért távozott akkor?
- Úgy mondanám, hogy a mostani szituációnak érződött az előszele. Már akkor sem volt kolbászból a kerítés. Ugyanakkor logikus magyarázatot nem tudok adni arra, miért tértem vissza; ha csak azt nem, amit bevezetésül említettem: normális ember nem vállal ilyen feladatot...
A gárdák nevezéseiért első fokon felelős MLL ügyvezetője, Villás Károly amondó: a ZTE-nek a dokumentumok nyári vizsgálatakor nem akadt lejárt köztartozása - magyarán papírja volt tartozásai átütemezéséről -, s a benyújtott üzleti terv "párhuzamot mutatott a gazdálkodással, a gazdasági lehetőségekkel".
- És természetesen szerepelt benne az is, hogy milyen elképzelése van a financiális egyensúly kialakítására - mondja az igazgató. - Azóta nem csupán az igazgatóság új Zalaegerszegen, hanem a cél is; e pillanatban a nadrágszíjhúzás az elsődleges feladat. E mögött pedig az áll, hogy a nyáron még az előző vezetőség által benyújtott koncepciónak csak az egyik felét sikerült megvalósítani. Ez alatt pedig azt kell érteni, hogy nemcsak a szponzorációt illetően fogalmazódtak meg vállalások, hanem a tulajdonosok részéről is, s elsősorban az utóbbi kapcsán beszélhetünk hiányosságról.
Felvetésünkre, hogy ha nem lejárt, de szemre igen jelentős tartozás halmozódik fel, akkor a liga észrevételezhet-e, Villás azt feleli, hogy főként a sportszakmai kérdések tartoznak rájuk. Olyanok például, hogy - messzire ne menjünk - a játékosok béreit fizeti-e a klub, a labdarúgók írtak-e feljelentést vagy sem.
- A mosodás nyilván polgári peres eljárásban érvényesítheti jogait, ha nem fizetnek neki; ilyen jellegű ügyek nem tartoznak ránk. Viszont: ha nagyobb elmaradásról van szó, és a szállítók csődeljárást indítanak a társaság ellen, akkor már nekünk is van munkánk, mivel a vonatkozó törvény kimondja, hogy ilyen esetben az adott csapat nem vehet részt a bajnokságban. Egyébként a már említett, sportszakmai jellegű kérdések kapcsán, többek között, fegyelmi eljárást, pontlevonást kezdeményezhetünk.
Villás Károly úgy látja, a mostani szigorúbb gazdálkodás nyomán a harmadik helyen álló ZTE-nél nem drámai a szituáció, jóllehet a racionalizálás folytán a későbbiekben aligha gondolkodhatnak "nagyban".
Élet, takaréklángon.