Csupán egy találkozóról van szó, ráadásul hat olyan mérkőzést tudhat maga mögött a zalai együttes, melyeken a megszerezhető 18-ból mindössze egy pontot gyűjtött be. Vagyis, a most megszerzett három tényleg csak arra jó, hogy valamit kompenzáljon a korábbiakból. A hátralévő két mérkőzés eredménye mindenképpen kell ahhoz, hogy bárki, bármit biztosan kijelentsen, úgyhogy a vesszőfutás végéről csak akkor beszélhetünk, ha ezeken megfelelő eredményt érnek el a kék-fehérek. Szombaton a REAC vendége lesz a ZTE, majd egy hét múlva elvileg a PMFC látogat Zalaegerszegre, persze csak akkor, ha az időjárás is engedi, hiszen most szombaton is csak egy hajszálon múlott, hogy egyáltalán játszott egymással a ZTE és a Vasas.

Jóllehet a hét végi sárdagasztás alaposan rányomta a bélyegét az egész mérkőzésre, az mégis megállapítható volt, hogy a zalaiak legfőbb gondja továbbra is a támadójáték hiánya. Előre egész egyszerűen képtelen hatékonyan építkezni a csapat, sikerre viszont csak akkor számíthat, ha gólokat lő. Természetesen ellentmondásos lehet éppen erről beszélni egy 3-0-ás győzelem után, de a kihasznált lehetőségeken kívül igazán nem volt több, góllal kecsegtető akciója a zalaiaknak. Mert az az igazság, hogy a három találat a Vasas védelmének hathatós közreműködésével született meg. Amiket persze ki is kellett használni, s ez feltétlen erénye volt a ZTE-nek, csakhogy erre építeni nem mindig lehet... Egyébként is, az a tény, hogy a ZTE házi góllövőlistáját az egyik védő, Sebők Vilmos vezeti, sok mindent elmond, s ő is mindannyiszor büntetőből volt eredményes. Dajka Lászlót a mérkőzés után mindenesetre megkérdeztük, miért lett csapatának játéka inkább visszafogott, semmint felszabadult a két gól után. A szakember elismerte, hogy túlságosan is átadta a területet együttese a Vasasnak, így valóban többet kezdeményezett a fővárosi csapat. S még azt is hozzátette: 2-0 után már nagyon szerették volna, ha véget ér a mérkőzés...

Márpedig ez kulcsmondat. Ezen az estén ugyanis semmilyen más célja nem lehetett a zalaiaknak, mint a győzelem kiharcolása. De ne is nevezzük ezt célnak, inkább lehetőségnek. Lehetőség, hogy maradjon még hitele a társaságnak a szurkolók szemében.

Mindezzel együtt a korábban leírtakat továbbra is fenntartjuk, vagyis, szó sincs arról, hogy minden sínre került volna. Az alapvető problémák ugyanis nem oldódtak meg, s ezekről nem beszélni, tudomást nem venni róluk, hatalmas öngóllal érne fel...