Az FC Fehérvár ugyanis úgy nyert 1-0-ra, hogy a győztes találatot már a 3. percben megszerezte, s elég volt innentől jobbára már csak a védekezéssel törődnie... Rögtön a találkozó után egybehangzónak tűnt a mérkőzésről a megállapítás: nem volt sem túl élvezetes, sem túl szép a játék, de a fehérváriak így is győztek. Számukra persze ez volt a lényeg, s arra az újságírói kérdésre, miszerint az előre eltervezett taktikából mit sikerült megvalósítani, Csertői Aurél, a vendéglátók szakvezetője egy félmosoly kíséretében csak annyit mondott: „Nyertünk, úgyhogy a taktikánk bevált...“.

A másik oldalon már egészen másként értékelték a látottakat. A „rászolgált volna az egyik pontra a ZTE“ megállapítás ugyanúgy helyénvaló, mint a Csertői által elmondottak. Annyiban viszont mégsem, hogy az FC Fehérvár megvalósította elképzeléseit, ugyanakkor a kék-fehéreknek ez már nem sikerült. Minden mérkőzés más, a szereplők sem ugyanazok, ám az egy héttel korábbi, öt gólos Pápa elleni győzelem után nehezen volt elképzelhető, hogy a ZTE legalább egyszer nem veszi be a fehérvári kaput. Az tény és nem is lehet vitás, hogy hiányzott a sérült Sabo és Koplárovics, akik a támadójátékot hathatósan erősíthették volna, azonban a pályán volt Montvai, aki úgyszintén nagyon jól mozgott az egy héttel korábbi találkozón. Márpedig nem sok momentuma volt, ahogy Szpaszojevicsnek sem. Kár lenne arról is megfeledkezni, hogy az FC Fehérvárnak valóban a védekezés a fő erőssége, annyira viszont mégsem lehet sebezhetetlen ez az alakzata, hogy csupán átlövésekből tudjon csak veszélyeztetni az ellenfél... Márpedig a ZTE támadásvezetése így vagy úgy, de rendkívül ötlettelennek, monotonnak bizonyult, ami a folytatásra kell, hogy tranulsággal szolgáljon. Mert ahogy egy héttel korábban is írtuk: a nehezebb ellenfelek csak ezután következnek, úgyhogy az igazi értékmérő a bajnokság ezen szakasza lesz.

Az átlövéseknél maradva, e téren Józsi György jeleskedett, aki nem csak ezért, hanem játéka miatt is dicsérhető. Az utolsó percben például szinte már bent látta mindenki azt a szabadrúgását, amit végül Daniel Tudor mégis elért. Szóval, hitte volna, hogy nem akadbe? - kérdeztük Józsi Györgyöt, aki hétfőtől az utánpótlás-válogatott edzőtáborában tartózkodik.

- Sok választás nem maradt a végére, éreztem, hogy jól eltaláltam a labdát, s oda is ment, ahova szántam, de a kapus óriásit védett, de még a testi épségét sem kímélte, hiszen a kapufának ütközött, s meg is sérült - emlékezett a jelentre a középpályás, s kitért arra is, véleménye szerint miért nem sikerült a kapuba találnia csapatának. - Az akarással nem volt gond, hiszen aki látta a mérkőzést tanusíthatja, nagy erőket mozgattunk meg a gólszerzés érdekében. A kapu előtti helyzeteknél viszont nem találtuk fel magunkat. Betömörült a Fehérvár, ami ellen nem volt ellenszerünk.

Józsi Györgyöt az illetékesség okán arról is kérdeztük, vajon sikerülhet-e kiharcolnia az utánpótlás-válogatottnak a továbbjutást az Eb-selejtező csoportból. Pénteken Bulgáriába utaznak, kedden idehaza, a horvátokat fogadja együttesünk.

- A sorsunk már nem csak a mi kezünkben van. Ha mindkét mérkőzést megnyernénk, akkor is kellene, hogy a svédek győzzenek a két utolsó találkozójukon, vagy mindkettőt - a horvátokkal és az izlandiakkal szembenit - elveszítsék. Mindenesetre nem adjuk fel - tette hozzá.