Amit a játékosok szombaton a 2-1-es vereséggel zárult REAC elleni találkozón produkáltak, az méltatlan a ZTE FC-hez. Az elmúlt hetekben a junior csapathoz került Csóka és Balog. Szóba került az edzőváltás, aztán úgy nézett ki, hogy rendeződnek a dolgok. Ha nem is jó, de akaraterős játékkal simán legyőzték a Vasast. Ezek után joggal lehetett azt várni, hogy a fővárosban az újonc ellen győzelemre tör majd a csapat. Ez egyáltalán nem látszott meg a játékukon. Csalták a futballt...

Amikor az ember beszélget a játékosokkal, egyfolytában fogadkoznak, aztán mikor kimennek a pályára, mintha bizonyos dolgokat nem is az ő szájukból hallottunk volna. Nem hiszem, hogy valaki mondta nekik, hogy nem lehet ugyanúgy csúszni-mászni és küzdeni, mint tették egy hete. Biztos, hogy jó pár dologban szigorúbban és következetesebben kellene az edzőnek fogni a társaságot, mert olyan dolgokat produkáltak szombaton, ami a meglepetés erejével hatott. Mielőtt a gárda játékosairől beszélnék, tudomásul kell venni, hogy az utóbbi években meghatározó tudású focisták távoztak. A maiak többnyire azok, akik fénykorukban is csak másodhegedűsök voltak.

A REAC ellen a Zete kapujában Varga a második gólnál dönthetett volna jobban, de 2-3-szor így is remekelt. Kocsárdi Gergely nem tartozik a technikás játékosok közé, de ilyen durva hibát, mint amit szombaton elkövetett talán NB I-es meccsen még egyet sem vétett. Az ötösön sarkazgatni akar, aztán gól kap belőle a csapat. Csóka Zsolt érthetetlen alakítása a második találat előtt egyszerűen talány. Lehet, hogy túl korai volt visszahívni a juniorok közül? Sebők Vilmos csendben tette a dolgát, de az együttes legnagyobb sztárjától ez a teljesítmény borzasztóan kevés. Ha nem tud, vagy nem akar meghatározó ember lenni, akkor a vezetőknek át kell gondolni a folytatást. Olyan a védelem mint az átjáróház. Még az NB II-es futballhoz szokott hazai szurkolók is a hasukat fogták a nevetéstől a Zete védekezőjátékának láttán. Kriston Attila többnyire jó teljesítményt nyújtott eddig Egerszegen, most viszont jobb oldali futóként ki tudja miért játszott rendre a játéktér közepén. S bárcsak játszott volna... Nagy Lajos a bajnokcsapatban remekelt, sérülése óta viszont egyszerűen nem találja régi önmagát. Ha kispados, akkor sértődött, ha játéklehetőséget kap, akkor pedig motiválatlan. Kiégett...? Bojovics volt az az ember, aki a legtöbbet tette a sikerért, ő küzdött, hajtott. László András és Radu Sabo sérülten vállalta a játékot. Ez meg is látszott a teljesítményükön. Montvai Tibor ugyan gólt rúgott, de néhány alkalommal, amikor helyzetbe került, egyszerűen gyermeteg megoldást választott. Ha egy középcsatár nem meri bal lábbal elvállalni a lövést, az nem biztos, hogy ezen a szinten meghatározó játékos.

Nem a futballisták képességeinek a megkérdőjelezése a tisztünk. Ez azoké a vezetőké, akik igazolták őket. Az viszont elszomorító, hogy a mélyrepülést követő egy meccses feltámadás után ismét visszazuhantak a kátyúba. Ebben biztos, hogy az edzőnek is van szerepe, mert azt nehéz megmagyarázni, hogy például a Kristonhoz hasonló fegyelmezetlenségek mellett miért megy el szó nélkül. Valamilyen változásnak történnie kell, mert ahogy sűrűsödik a mezőny, egyre nehezebb helyzetbe kerül a ZTE.

Nagy igazsága van Nagy László szakkomentátornak, aki egy televíziós műsorban arra a felvetésre, hogy a ZTE jobb csapat, mint a REAC, annyit mondott: ezt nem hiszi, de hogy sokkal drágább, az biztos...