A mai mérkõzés után komolyan el kellene gondolkodnia Egerszegen a klub vezetõinek, a városatyáknak azon, hogy milyen csapatot hagynak szétesni. Az már nyilvánvaló, hogy sem az önkormányzatot, sem pedig az új elnökséget nem érdekli, hogy milyen ZTE lesz a városban, nekik csak az a lényeg, hogy ne legyen adósság. Csak hogy utóbbi kezelésére volt egy program, melyre csak rá kellett volna bólintani. Persze a legfontosabb, hogy a klub megmaradjon, de ha ez úgyis kivitelezhetõ, hogy közben egy dobogóesélyes csapatunk van, akkor érthetetlen, hogy miért nem ezt az utat választották. Ez a csapat megérdemli, hogy együtt maradjon, ugyanis látszik a játékosokon, hogy most már megtanultak egymásért küzdeni, példának okáért: az a Szamosi Tamás aki biztosan elhagyja a klubot - december 31-i hatállyal -, végigrobotolta a meccset, lehajtott fejjel küzdött, és látszott rajta, hogy nem a távozás jár a fejében. A vezetõknek nem azon kellene gondolkozni, hogy hogyan építsék le a csapatot, mert hiába tûnne el szép lassan az adósság, az idény végi 6. helyezésért nem jár sem pénz, sem pedig nemzetközi kupákban való indulási jog. Márpedig Magyarországon csak ebbõl tudnak a klubok profitálni.
A mérkõzésrõl is szólva: az a kb. 8000 szurkoló aki kilátogatott a meccsre, bizonyára ilyen rajtról álmodott: Sebõk József a 4. percben ballal, 17 méterrõl kilõtte a hosszú sarkot, ezzel megszerezve a vezetést. Az Újpest az elsõ 15 percben rendkívûl zavartan játszott, akkor alakítottunk ki helyzetet amikor csak akartunk. Így történt ez a 17. percben is amikor Koplárovics szerzett gólt fejjel, ám Dubraviczky (nem ez volt az egyetlen tévedése a mérkõzés folyamán) érvénytelenítette a találatot. Ez a meg nem adott gól aztán felébresztette a lilákat, és - mivel mi tudatosan átálltunk kontrára - nekiálltak támadásokat szõni. Ezek nem vezettek sikerre, így 1-0-ás ZTE vezetéssel vonultak a felek az öltözõbe. A második félidõ ott folytatódott ahol az elsõ abbamaradt: az Újpest görcsös támadásait a védelmünk könnyedén szûrte meg, majd ebbõl kontráztunk. A támadásokban fõleg Koplárovics volt aktív, akinek több jó elfutása is volt a bal szélen. A 62. percben Mészöly Géza egyértelmûen taktikát váltott: Erõs helyett behozta Polonkait, majd miután ez sem vezetett sikerhez, 8 perccel késõbb Kovács Zoltánt is harcba küldte. A lilák azonban nem tudtak mit kezdeni a lestaktikánkkal (2 gólt is lõttek lesrõl), így maradt az 1-0-ás, megérdemelt gyõzelem.

Varga Zoltán bravúrjaira nagyon nagy szükség volt a 3 pont megszerzéséhez, Kocsárdi védõmunkájára alig lehetett panasz, Sebõk Vili és Csóka Zsolt kiválóan szûrte meg a támadásokat, Szamosi jövõbeli távozása ellenére is becsülettel hajtott, Kaj is végigrobotolt 80 percet, nem is rosszul, Balog sokszor szerzett labdát a középpályán, ezzel segítve a többieket, Ljubojevics ismét jól irányított, Koplárovics hozta immáron több meccse tartó jó formáját, Sebõk Józsi ismét gólt lõtt, ez mindenképpen dicséretes, Waltner (új frizurájával :)), kiválóan zavarta a lilák védõit ezzel is segítve társait. Gyánó nem játszott rosszul, ám semmi kiemelkedõt nem tett, Babati pedig csak 15 percet kapott, így a teljesítményét nem lehet megítélni.
Ezzel a gyõzelemmel a csapat jelenleg a 2. helyen áll, és ha holnap nem nyer a Loki akkor a következõ fordulóig biztosan ott is maradunk.

Gellei Imre: "A mai meccs után büszke lehet Zalaegerszegen vezetõ, szurkoló és persze játékos egyaránt. Bizonyítottuk, hogy nagy felelõtlenség lenne szélnek ereszteni ezt a gárdát. Az idény elején kitûzött célnak, vagyis az élmezõnyben maradásnak eddig tökéletesen megfeleltünk."

Mészöly Géza: "Az egy ponttal is elégedettek lettünk volna, fõleg a kiállítás után. Az elsõ negyedóra egyértelmûen a hazaiaké volt, ekkor meg is szerezte a vezetést a ZTE. A hátralévõ 75 percben azonban mi irányítottunk, domináltuk a játékot, még a piros lap után is. A játék színvonala rangadóhoz méltó volt."